URAM, Te jobban tudod, mint én, hogy öregszem és egy napon öreg leszek.

Óvj meg attól a végzetes szokástól, hogy azt higgyem mindenre vonatkozóan és minden alakalommal mondanom, kell valamit. Szabadíts meg azon vágytól, hogy mindenki ügyeit nekem kell egyengetni. Kérlek, tégy engem gondossá, de nem mélabússá, segítőkésszé, de nem hatalmaskodóvá. Kár lenne nem használni azt a sok tárolt bölcsességemet, de Te Uram tudod, hogy életem végére azért szeretnék néhány barátot.

Tartsd vissza elmémet a végtelen részletek idézésétől, adj nekem szárnyakat, hogy a lényegre térjek. Fájdalmaimra és kínjaimra vonatkozóan zárd le ajkaimat. Azok fokozódnak, és ahogyan múlnak az évek élvezetesebbé válik azokról ismételten beszélni. Nem merem Tőled azt a kegyet kérni, hogy örüljek mások kínjaikról szóló történeteinek, de segíts, hogy türelemmel viseljem őket.

Nem merek javuló emlékezetet kérni Tőled, de fokozott alázatot kérek és kevesebb

kakaskodást amikor emlékezetem mások emlékezetével látszik ütközni. Kérlek, tanítsd meg azt a dicső leckét, hogy alkalom adtán tévedhetek.

Kérlek, tarts meg ésszerűen kedvesnek, nem kívánok szentté válni- néhányukkal oly nehéz együtt élni - azonban egy besavanyodott személy az ördög egyik megfigyelő tornya. Ad meg a képességet, hogy váratlan helyeken találjak jó dolgokat és nem várt embereknél talentumokat. Ad meg Uram a kegyet, hogy azt meg is mondjam nekik.                                                                                       

                                                                                                           AMEN.