Pitypang...kákics

A nehéz gondolatok között kellemes emlékeket keresek. Mint Bakonybél...gyönyörû hely...ott nagyon jó volt!  Ha  meggyógyulok  (és az  hamarosan  lesz)  visszamegyek!

Bakonybél /stációk/

Ezt a sok okosat egy könyvben olvasom "A lélek nyelve a betegség.A betegség adta esély."Találtam egy nagyon "keményet"...Mint a szeretet, a rák is átlép minden határt, átugrik minden távolságot, keresztülnyomul minden korláton, legyõz minden akadályt.Mint…

hogy a szellemi, leki témák a tudatosság szintjérõl lecsúsznak a testünkbe. A kikényszerített nyugalom alázatosabbá tesz, és már ennek megvan a maga gyógyító ereje. A test gondoskodik arról, hogy észrevegyük, itt most komoly tanulási folyamatról van szó. Ha olyan probléma…

Nézzek szembe? Menjek közel? Rák, vagy nem ? Most ez dõl el...de hol? A tudatomban, vagy a sejtjeimben. Én úgy gondolom, már nem engedek további áttolást a testembe! Átveszem a testemtõl azokat a feladatokat, amiket a lelkemnek kell elvégeznie.

hanem a róluk alkotott képzeteink. Közel kell menni ahhoz, amitõl rettegünk. S akkor elpukkad a mumus. A félelem a nyomunkba ered, mint a kutya. Elöl fut megalázottan az ember, utána a félelme, a lelki betegsége, a neurotikus tünetei. Fordulj szembe vele! Menj közel hozzá! 

Minden lépcsõt meg kell mászni.Nem lehet a gyógyuláshoz csak úgy odarepülni.A tapasztalás, a megdolgozás, a feldogozás az elkerülhetetlen.

Hatalmas erõ van birtokodban.Egyetlen szavaddal boldoggá, vagy boldogtalanná tehetsz bárkit, egyetlen odavatett mondatoddal egy életre a mélybe taszíthatsz, vagy felemelhetsz bárkit. Vigyzni kellene tehát mit beszélünk...és mikor teszünk fel kérdéseket. Én kaptam…

Az igaz barát felvidít jelenlétével, nem szégyelli elõtted érzéseit, megnyugtat ölelésével, és nem felejt el imádkozni érted.Mindenkinek  ilyen barátokat kívánok!