Hinni kellene tudni az angyalokban. Különben még elmennek.

Hû! Ezt nagyon elrontottam! Mindig olyan férfiakat fogadtam el magam mellé, akik csak morzsákat osztogattak. Ok: az önbizalomhiány. Elhitettem magammal, hogy nekem ez a kevés is milyen jó és elég. Pedig nem...nem mertem elhinni, hogy van olyan, aki / na most ide milyen szót is használjak…

" Sírtam is én örömimben, hogy szeret, S bánatimban, hogy az enyém nem lehet."

A zene fenntrõl jön. Az igazi harmóniát anygyalok írják. Az az énekhang, ami úgy rezegteti a levegõt, hogy azt  érzed , belõled jön, felemelõ élmény. Az a hang, ami bekúszik a bõröd alá és a sejtekig hatol és libabõrös leszel...és  sírsz, az  gyógyít. …