Egyszer csak bekopogtatott az ajtón. Meglepõdtem...rég járt nálam ilyen vendég.Hozott ajándékot-kedves, s elbûvölõ szavakat-...mondta:szeret nálam lenni, s hogy szép vagyok és kedves.Mosolyogtam.../oh, ismerem én az ilyen szavakat...gyermeki lángolás.../ Mondtam is: nem tudod, mit…

Elõször sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted körömszakadtig maradék-erõd. Akarsz, egetostromló akarattal- S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa…

Ajándék, mikor a sors kenyelmeként tisztán láthatsz! Mikor a dolgok a helyére kerülhetnek, és elmúlhat a fájdalom, a kétség.Nem tudom, mit tettem ezért, de újra azt érzem, így súgnak az angyalok!