Pitypang...kákics

A nehéz gondolatok között kellemes emlékeket keresek. Mint Bakonybél...gyönyörû hely...ott nagyon jó volt!  Ha  meggyógyulok  (és az  hamarosan  lesz)  visszamegyek!

Bakonybél /stációk/

Ezt a sok okosat egy könyvben olvasom "A lélek nyelve a betegség.A betegség adta esély."

Találtam egy nagyon "keményet"...

Mint a szeretet, a rák is átlép minden határt, átugrik minden távolságot, keresztülnyomul minden korláton, legyõz minden akadályt.Mint aszeretet , semmi elõtt nem torpan meg,mindenre kiterjed, benyomul az élet minden területére, uralja az egész életet.Így a rák nem más, mint az árnyékba süllyedt szeretet. (küzdök ám a démonjaimmal...)

hogy a szellemi, leki témák a tudatosság szintjérõl lecsúsznak a testünkbe.

A kikényszerített nyugalom alázatosabbá tesz, és már ennek megvan a maga gyógyító ereje.

A test gondoskodik arról, hogy észrevegyük, itt most komoly tanulási folyamatról van szó.

Ha olyan probléma közeledik felénk, amellyel nem akarunk szembesülni, (,) és ezért hagyjuk, hogy a szellemibõl lesüllyedjen a lelki tartományba, majd onnan még lejjebb a testünkbe, ott az problémát okoz. Tünetet, majd betegséget. Mindaz, amit nem akarunk a tudatunkba beengedni, és amirõl úgy hisszük, ha nem veszünk róla tudomást azzal meg is szüntettük, a másik oldalra, az árnyékba kerül. Az árnyék mindazt tartalmazza, amit nem akarunk tudomásul venni és elfogadni, inkább megpróbálunk elnézni felette.( jajj  ilyen van nekem is)

Nézzek szembe? Menjek közel? Rák, vagy nem ? Most ez dõl el...de hol? A tudatomban, vagy a sejtjeimben. Én úgy gondolom, már nem engedek további áttolást a testembe! Átveszem a testemtõl azokat a feladatokat, amiket a lelkemnek kell elvégeznie.

hanem a róluk alkotott képzeteink. Közel kell menni ahhoz, amitõl rettegünk. S akkor elpukkad a mumus.

A félelem a nyomunkba ered, mint a kutya. Elöl fut megalázottan az ember, utána a félelme, a lelki betegsége, a neurotikus tünetei. Fordulj szembe vele! Menj közel hozzá! 

Minden lépcsõt meg kell mászni.Nem lehet a gyógyuláshoz csak úgy odarepülni.A tapasztalás, a megdolgozás, a feldogozás az elkerülhetetlen.

Hatalmas erõ van birtokodban.Egyetlen szavaddal boldoggá, vagy boldogtalanná tehetsz bárkit, egyetlen odavatett mondatoddal egy életre a mélybe taszíthatsz, vagy felemelhetsz bárkit.

Vigyzni kellene tehát mit beszélünk...és mikor teszünk fel kérdéseket.

Én kaptam kérdéseket...jól összezavartak. A gyerekvállalás, meg a kapcsolatlok...

Gondolkodnom kell.Elõször ki kellene ürítenem a fejemben zakatoló kérdéseket, aztán letisztázva minden a helyére kerülhetne.

Akkor most mi van ezzel a gyerek témával? Akarnék, nem akarnék?

A pszichoterápia nagyon kemény!! 

Az igaz barát felvidít jelenlétével, nem szégyelli elõtted érzéseit, megnyugtat ölelésével, és nem felejt el imádkozni érted.

Mindenkinek  ilyen barátokat kívánok!