Egyedül kell elviselni...senkire nincs szükség, mert minden cseppnyi energiát az foglal el, hogy elmúljon. Ilyenkor fárasztó bárki kérdezősködése, aggódása,hogy "nincs valamire szükséged"; "hogy segíthetnék rajtad";  mert ilyenkor a betegnek nincs ereje kedveskedő mondatokra, köszönetekre. Csak egyedüllét kell, nyugalom, és csend, talán valami halk háttérzene. A fájdalom minden perce örökkévalóság. Ha múlik,csak aludni vágyunk végre. 

Hádész a láthatatlan. Az alvilág istene, a holtak ura. Nevét a láthatatlanná tévő sisakjáról kapta, ami arra utal, hogy a halál mindenhol ott lehet, váratlanul, a semmiből is előléphet. A leggazdagabb, hiszen a föld alatti kincsek istene is. A legenda szerint hádész, a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld érceit. Segítői: Thanatosz és Hüpnosz /a Halál és az Álom/ akik ikertestvérek. Thanatosz feladata, hogy a Moirák / a végzet irányítói, az emberi élet fonalát szövő, gombolyító illetve elvágó három istennő/ által meghatározott időben jelenjen meg a halandónál, kardjával vágjon egy tincset a hajából, majd radadja meg a lelkét és adja át Hermésznek, aki a holtat az alvilágba kíséri. Hüpnosz az alvilág egyik folyójába a feledés folyójába, Léthébe mártott ágacskával altatja el az embereket. Az alvilág révésze Kharón, aki a holt lelkeket vitte át a Sztüx folyón, mely az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, mely kilenc kanyarulattal fut az alvilág legmélyére, oda, ahol Hádész palotája emelkedik. Birodalmát kívül a Gorgók,/ valaha szép lányok voltak, akiket Athéné haragjában rémséges teremtményekké változtatott, s aki csak rájuk néz, kővédermed./ Belül a háromfejű kutya, Kerberosz őrizte a birodalmat, ez a hatalmas méretű teremtmény, aki bárkit beenged az Alvilág kapuján, azonban onnan senkit nem ereszt.

Johan- Ludvig Runeberg: Paavo gazda

Ma már nem énekeltek a madarak hajnalban, mint tavasszal. Nem tudom mióta hallgatnak reggelente, de ez már az ősz előtti első csend megjelenése.

Nagyon élénk, egy meglepetés, jótékony, mindig jó érzéssel jár, és tartós. Mintha valami erõ kerítene hatalmába, és csak ámulatba esünk. Ez olyan, hogy amikor megfelelõ a pillanat, amikor egy más állapotba kerülsz, más szinten éled az életed, pontosan az fog történni, aminek meg kell történnie. "Add át magad az életnek!" "Magad elengedni, és Istent beengedni." Ez elvezet a változáshoz, a forráshoz.

A szinkronicitás, a sorssal való együttmûködés.Prioritások életünk elsõ felében. Férfiaknál. Pénz, kaland,teljesítmény, öröm, tisztelet. Életünk második felében: spiritualitás, személyes béke, család, Isten akarata, õszinteség, hitelesség. Nõknél: család, függetlenség, hivatás, beilleszkedés, vonzó külsõ. Majd késõbb: az én személyes fejlõdése, önbecsülés, spiritualitás, boldogság, megbocsájtás.

Néha semmi mást nem kell csinálj, csak ott légy és figyelj! Bármit is keresnél az életedben, már ott van neked. Ott jelenik meg, ahol és amikor szükség van rá. Mindig ott az elmédben. Bármire lenne szükséged a projekt befejezéséhez, bármit is akarnál alkotni, mind ott van. Felkészülsz, s aztán átadod magad. Egy könnyed bizalom abban,hogy minden tökéletesen fog alakulni.

Minden pénznél többet ér megérinteni valakinek az életét.

Ambíciótól az értelemig c. filmbõl

Minden elrendezõdött. A hullámok arra tanítottak, hogy figyeljem meg jól erejüket, mûködésüket,irányukat, és ne álljak ellen a lentületnek, hangolódjak a változás megújító erejére.

Most erõm van, lelkesedem, kreatív vagyok, és megyek elõre a hullámok hátán.

Tudom? Vagy tudatosítanom kellene.Tudatosítanom kellene a most történéseit./ mert elsõ élményként zavarosak, elbizonytalanítanak és feszültséget teremtenek / Rá kellene néznem, hogy mi történik velem, mit teszek, mit lépek, hogyan gondolkodom. Meg kellen figyelnem a gondolkodásomat...elég nyitott vagyok-e. Mit üzen nekem ez a történés? Mire akar engem tanítani? Mit akar megmutatni? Mire helyezzem a hangsúlyt mostantól?

A legfontosabb, hogy ne rögtön véleményezzük, ami velünk történik,hanem kérdéseket tudjunk feltenni önmagunknak. Vizsgáljuk meg, hogy ez az esemény milyen poritív tapasztalást hordoz.Minden tapasztalás tapasztalás. Nincs rossz tapasztalás. Hagyni kell, hogy  érjenek bennünk a dolgok. Hagyni kell a felismerést eljutni a tudatunkig. Ha mégsem hagyjuk a felismerést a tudathoz engedni, akkor bizony valamitõl félünk, valamivel nem akarunk szembe nézni.

Minden helyzet valamire tanít! Minden helyzet egy üzenet! /na akkor gondolkodjunk/

Ha szerencsénk van, egyszerre pottyanunk a szerelem tengerébe./ Egyedül itt úszkálni kínos és fájdalmas./ Párosával, egymást segítõ lélegeztetéssel csodálatos hely lehet. A mélyre merülés ütemével lehet a következõ probléma. Van, aki gyorsabban megy mélyebbre, s ha párja lassabban követi, az egyensúly megbillen. Miért merül valaki bátrabban mint a másik?...Sok sok oka lehet ennek. A veszély abban rejlik, hogy a nagy eltávolodások miatt, fegyeget a fulladás veszélye. Ha a kapcsolatban valaki nem kap elég levegõt a másiktól, az bizony felszínre tör. 

"Fedezd fel, hogy hová sodródik felhõd; fedezd fel, de ne szólj bele. Engedj magadnak szabad utat. Akármerre sodor a szél - az a jó irány. Minden visszatér oda, ahonnan elindult. Ne harcolj, menj a széllel. Ne tégy gátat a folyód elé - ugorj bele. A tánc gyönyörû, olvadj bele egész lényeddel, ne maradjon ki semmi, ez a lényeg. Ne utasíts el semmit, mert különben sosem jössz rá, hogy ki vagy. Fogadj el mindent -ez az igazi ima." / Keleti Tündér/

az ismeretlenbe...magam mögött hagyva a megszokott bizonyosságot. Látom az alattam tátongó mélységet, de boldog vagyok, mert bízom a szárnyaim erejében.